digiToll kérdőjel
Történetek Leninről
Lenin és a bankrabló

Egy szép téli estén Lenin elgondolkozva sétált haza egész napos fárasztó munkája után. Éppen a Sztahanovista utcában járt, amikor arra lett figyelmes, hogy az ott lévő bankból egy álarcos alak szalad ki kezében egy zsákkal, és Lenin azt is rögtön látta, hogy le van feszítve a bank ajtajáról a lakat.
- Bűnöző elvtárs azonnal álljon meg – kiáltotta Lenin és nyomatékul felmutatta arcképes KB igazolványát. Egy öntudatos munkás ilyet nem tesz!
- Csakhogy én egy kulák vagyok - kiáltott vissza rohanás közben az álarcos.
- Az más - mondta Lenin elvtárs szomorúan, és eltette az igazolványt.



Követők

Lenin elvtárs még nagyon betegen is bejárt a KB üléseire. Egyszer megkérdezte az elvtársakat: ha már én nem leszek elvtársak, mit gondolnak az ingadozók fogják magukat követni?
- Nem, dehogy Lenin elvtárs hová gondol, ekkora megtiszteltetést…
Ők magát fogják követni.


A cipő

Lenin elvtárs egy hűvös őszi este haza felé tartott a PB ülése után. Hát ahogy ment a Novaja Pionyerszka utcán, megpillantott egy szegény embert, aki mezítláb baktatott valamerre a hűvös őszi időben.
Lenin elvtárs megsajnálta, megállította őt és minden tiltakozása ellenére nekiadta a saját cipőjét. Nem fogadott el hálálkodást, elbúcsúzott és nagy léptekkel, mezítláb indult otthona felé.
A szegény ember elképedve nézett hol a távolodó Leninre, hol a szinte új, pompás cipőre.
Hazaérve Lenin elvtárst Krupszkája elvtársnő fogadta: - ejnye Lenin elvtárs, ez a jó szíve, ez a jó szíve. Ez már a harmadik a héten!
A novocsiperszkei Cipőgyár pedig alig győzi küldeni az újakat.



Érkezett: 2007.09.30
yardbirds kukac freemail pont hu
Keresés a digiToll tartalomban
Keresés irodalmi témákban
Microsoft Azure